Örökös vita tárgya szerte a világban, hogy a média milyen mértékben tekinthető függetlennek, hogy mennyire húz egyik vagy másik párt irányába. A magyarországi Kairosz Kiadó által, 2002-ben kiadott A Kontroll csoport jelentései című kötet öt olyan tanulmányt tartalmaz, amely a fenti kérdést válaszolja meg egyértelműen, rámutatva a magyarországi sajtó deficitjeire. A könyv viharos botrányt kavart szerte Magyarországon, de nemzetközi berkekben is nagy visszhangja volt, hiszen meglepő adatokkal, felmérésekkel bizonyítja azt, hogy a magyar média belső szabadsága meginogni látszik a folyamatos politikai nyomásgyakorlás miatt. A kötet szerzői- egyben a Kontroll Csoport (KCS) tagjai- mind fiatal független szakemberek: közgazdászok, szociológusok, médiaszakos bölcsészhallgatók, akik célja, hogy reprezentatív mintavétel és tartalomelemzés során időről- időre megvizsgálják a magyar nyilvánosságot informáló médiumokat. A KCS tagjainak eredményeit az érintett médiaorgánumok többsége nem kommentálta, mások viszont ,,rákontrázással", a kutatók politikai hovatartozását próbálták bizonyítani. A Kontroll Csoport válaszként az eredmények számszerűségét és a minőségileg is bizonyított objektív tényezőket hangsúlyozta, amely mentén az egész vizsgálódás haladt.
Az első, Mérlegen a Napló című tanulmány a tv2 csatorna vasárnapi műsorát mutatja be, mint a magyar televíziózás első interaktív magazinműsorát, ahol a tartalmat általában négy riport és egy telefonos közvélemény- kutatás alkotja. A telefonos közvéleménykutatás mindig a műsor egyik riportjához kapcsolódik. Igennel vagy nemmel megválaszolható kérdéseket tesz fel a nézőknek, amelyekre sms- ben, telefonon vagy interneten keresztül lehet jelentkezni. A tanulmány azt kutatja, hogy mennyire befolyásolja a közvéleményt a műsorban megválasztott közvélemény- kutatás tematikája. A 2000. május 21. és 2001. június 17. között sugárzott 36 műsor esetén figyelték a témaválasztást. A vizsgált műsorokban feltett kérdések csupán egynegyede (10) tartozott a ,,belpolitikailag inkább érdektelen" kategóriába, míg 26 kérdés kizárólag ,,belpolitikai" jellegű volt. Ezek a kérdések többnyire a kormánnyal, minisztériumokkal kapcsolatos ügyekre vonatkoztak: a roma kivándorlás, a politikusok vagyonnyilatkozata, sofőrök alkoholfogyasztása, türelmi zónák kijelölése stb. A kutatók szerint a vizsgált időszakban a Napló kérdései háromnegyed részben mind negatív tartalmat közvetítettek, így alkalmasak voltak a nézők negatív hangulatkeltésére. A kutatás során az elemzők végkövetkeztetésként néhány kérdést fogalmaztak meg, amelyre a műsor készítőinek figyelmét akarják felhívni: mennyire pontosak a telefonos szavazás útján kapott eredmények, alkalmasak-e a közönség vélemény-tükrözésére; mivel magyarázható, hogy a parlamenti ellenzék egyszer sem szerepel a feltett kérdésekben; hogy fér össze a közszolgálatiság és a politikailag egyoldalú szerkesztés; egy azon személy többszöri (telefonon és interneten) szavazása ugyanarra a kérdésre hogyan garantálja a műsor manipuláció- mentességét.
A második tanulmány az Axel Springer Magyarország (AS-M) megyei napilapjainak politikai irányultságát kutatja, annak tudatában, hogy az újság tulajdonosai lapjaikat politikailag elfogulatlannak tartják. Az Axel Springer a kutatások végzésének idején a legtöbb (9 db) megyei napilappal rendelkező médiabirodalom volt. Az egy hónapos tartalmi vizsgálat hipotézise szerint az AS-M a baloldali ellenzék értékrendjét követi és tükrözi. Az egyes rovatokat megfigyelve kiderült, hogy a rövidhírek mintegy 37 százaléka kritikus hangvételű a kormánnyal szemben, míg a hosszabb belpolitikai anyagokban ugyanez 46 százalékban található meg. A jobboldal-ellenes tartalmak legnagyobb arányban a publicisztikai anyagokban figyelhetőek meg: ezeknek 31 százalékát tartotta ,,inkább kormányellenesnek" a kutatócsoport, míg 40 százalékát ,,kormányellenesnek". Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy az AS-M milyen irányultságú. Az elemzés több, elfogultságra jellemző aspektust is kiemel: a lapszámokban szereplő publicisztikák félelmet próbálnak kelteni az olvasókban, negatív, pesszimista hangnem vonul át majd mindegyik íráson.
A könyv legnagyobb lélegzetvételű tanulmánya a Kőkemény dolomit, amelyben a kutatók arra vállalkoztak, hogy bemutatják a tv2-re jellemző kereskedelmi hírszerkesztési- módszertárat. A szakértők azzal magyarázzák a közszolgálati és kereskedelmi tévécsatornák közti szerkesztésbeli különbségeket, hogy a kereskedelmi csatornák reklámokból tartják fent magukat, így magas nézettséget kell produkálniuk, ennek megfelelően pedig, sokkal messzebb merészkednek a nézők megnyeréséért, mint a közszolgálati adók. Számokban kifejezve elmondható, hogy főműsoridőben az m1, közszolgálati csatorna másfélszer annyi hírrel foglalkozik, mint az RTL Klub és tv2 összesen, az előbbi esetében négyszeresen, míg az utóbbiban hétszeresen több a negatív hangvételű hír, mint a pozitív. Ez azt is bizonyítja, hogy mennyivel másképpen működik a hírválogatás: míg a közszolgálati adón a sokoldalúság és a közszolgálatiság a fontos, addig a kereskedelmi hírek eladhatósága a fontos, ezzel együtt az átlagtól eltérő tálalásmód, ami gyakran erőszakos, botrányos jelenetekkel jár együtt. A kereskedelmi csatornákra, így a tv2-re is jellemző az, hogy a tájékoztatást a szórakozással kapcsolja össze, többek között olyan hírekkel, amelyeket több felvonásban közöl, folytatásos sorozatként, amellyel a nézőt a többszöri követésre sarkallja. Ezt a jelenséget a Kontroll Csoport kutatói ,,hírregénygyártásnak nevezik.
Ezek tudatában mutatja be a tanulmány a dolomit- ügy hírként való interpretálását. Ennek keretén belül a tanulmány részletesen tárgyalja az ügy szereplőit, történésének kronológiáját, körülményeit, valamint azt, hogy az egyes szereplők hányszor jelennek meg a tv2 különböző műsoraiban. Ezt a továbbiakban kihagynám, arra koncentrálva, hogy bemutassam a kutatás során megfigyelt jellemzőket. A botrány két hétig vezetett a forró hírek kategóriájában, messze felülírt minden mást eseményt, amely hírértékkel bírt. A történet főszereplője, Orbán Győző (az akkori miniszterelnök édesapja) neve kimondva, vagy utalásként többet szerepelt a tévében, mint a történet összes többi neve együttvéve, vagyis négyszer többet szerepelt ez a név a híradásokban, mint az összes többi. Ugyanakkor Orbán Győző nevénél, Orbán Viktor neve, valamint a ,,kormányfő" és a ,,miniszterelnök" megjelölés hangzott el többször. Ez azt támasztja alá, hogy a tv2 az egész történetet az Orbán családdal kapcsolja össze és hozza összefüggésbe, ami könnyen eredményezheti azt, hogy a nézők az ügyet a miniszterelnökkel fogják asszociálni. Jellemző ugyanakkor, hogy az üggyel kapcsolatban számos hírt elhallgattak, valamint kiemeltek több, Horn Gyula, előző miniszterelnök által hangoztatott véleményt. A tv2 finom csúsztatásokkal, politikai síkra való tereléssel, ügyes manipulációkkal érte el azt, hogy rövid időn belül az egész történet végigvonult a médiában, a közélet legforróbb témájaként. A csatorna, tehát a sajtóra jellemző semlegesség helyett politikailag egyértelműen állást foglalt, ezzel is alakítva a történetet, vagyis az egész ügy politikai szereplőjeként volt jelen.
A kötet talán legérdekesebb tanulmánya az Ellentmondásos véleményformálók. Ennek alapötletét a külföldön élő magyarok adták azzal, hogy felhívták a figyelmet a Magyarországról született külföldi újságcikkek felemásságára, aránytalanságaira. Jelen kutatómunka a 2000. augusztus―2001. december között megjelent 385 külföldi újságcikken keresztül vizsgálja ,,Magyarország külföldi sajtóképének legjellemzőbb vonásait"- állítják a KCS- s szakemberek. A kutatás bizonyos kategóriák felállításán és rendszerezésén haladt, azaz a cikkeket bizonyos témakörök, témakörök gyakorisága és az említések milyensége alapján osztályozták. Megfigyelték, hogy a Magyarországról szóló híradó cikkek (385) egyharmada a ,,semleges" kategóriába tartozik, valamint az ,,inkább pozitív" és ,,pozitív" anyagok is átlagosan nagyobb arányban vannak jelen, mint a ,,negatív" vagy az ,,inkább negatív" cikkek. Továbbá az is egyértelműen kirajzolódni látszik a tanulmányból, hogy a belpolitikai említések száma háromszorosan meghaladja a külpolitikai, gazdasági és társadalmi említések átlagát. Ezen belül pedig megfigyelhető, hogy a belpolitikai és társadalmi kategóriában átlagban negatív említések vannak jelen, míg a külpolitikai és gazdasági említések kategóriában inkább pozitívak. A tanulmány azt is aláhúzza, hogy a kormányzatra vonatkozó legtöbb említés vagy a gazdaságpolitikát vagy Orbán Viktort érintette, az előbbit pozitívan, míg az utóbbit kiegyenlítetten. Az összes többi említés negatív az agrárpolitika, a szélsőséges kormány, a korrupció és a roma- kérdést illetően. A kutatásból az is kiderül, hogy Magyarországról gyakran születik cikk Ausztriában (93) és Németországban (90) , ugyanakkor Svájc, Anglia és Hollandia is írt az országról. A többi adat azokról a cikkekről szól, amelyeket a Magyarországról rendszeresen írók jelentettek meg. Ebből kiderül, hogy ezek a szerzők összességében negatívan írtak Magyarországról, ezek pedig azok az újságírók, akik többnyire hosszabb hangvételű írásokat jelentetnek meg, nekik döntő szerepük van az ország külföldi megítélésében.
A könyv utolsó tanulmánya a magyarországi három országos csatorna főműsoridős híradóit vizsgálja a két kereskedelmi adó: az RTL Klub Híradó és a tv2 Naplója esetén, összehasonlítva a közszolgálati m1-es Híradóval. A két kereskedelmi csatorna úgy maximalizálja nézőinek számát, hogy minden területről a negatívumokat mutatja be műsoraiba, lényegesen többet, mint pozitívumot. A kereskedelmi hírműsorokban megfigyelhető trend, hogy a néző igényét minden téren ki akarja elégíteni, olyanképpen, hogy időközben kedvet csináljon a csatorna egyéb könnyedebb műfajú műsoraihoz is, éppen azáltal, hogy híreiben katasztrófát, botrányt mutat, amiről átvezeti az ezt megelégelő nézőt. A magyar kormány e három csatornán való jelenléte igen jól nyomonkövethető, hiszen a közszolgálati tévé éppen ennek szócsöve, így ezen az adón jóval nagyobb arányban lehet a megvalósításairól hallani, mint a két kereskedelmi csatornán. Az is kiderül, hogy a klasszikus témákat mennyire jelenítik meg az egyes híradók: kulturális hírekről az RTL Klub nem szól, a tv2 kisebb mértékben, műsoridejének egyharmadában tudósít ilyen jellegű hírekről, míg az m1 nagy mennyiségben közöl kulturális anyagokat, híradóinak második felében. A bulvár, katasztrófa, bűnügy témakörökkel a két kereskedelmi csatorna híradója rendszeresen tele van, elérve a 60 százalékot, míg a közszolgálati híradó esetében ez a százalék csak 10. A három hírműsorban megtalálható manipulációs- technikákat is azonosítottak: a hírekből részleteket hagynak ki, mással egészítik ki, fajsúlytalanabb tények kiemelése, sorrend, kronológia megváltoztatása, stb. Minden ilyen megoldás a két kereskedelmi csatorna számláját terheli, az m1 esetében ez nem jellemző vagy csak nagyon kis mértékben.
E jól megalapozott eredményű tanulmányok olvasata után könnyen elhihetjük a Kontroll Csoport misszióját: ,, a tények számszerűsített kimutatásával igyekszik elősegíteni a társadalom önvédelmét a média manipulációs eszközeivel szemben".
|
Ross Haenfler - Straight Edge: Clean-living youth, hardcore punk, and social change. Rutgers University Press, New Jersey, 2006
-recenzió-
A szerző a straight edge mozgalmat mutatja be, melynek a hardcore zene szolgáltatja az alapritmusát és a követőinek életét az alkohol, kábítószer dohányzás, szexuális promiszkuitás ellenesség határozza meg, ugyanakkor ez a mentalitás kovácsolja egységes csoporttá őket. A mozgalom az Amerikai Egyesült Államokból indult világhódító útjára az 1980-as években. A zene agresszív jellege és a követendő eszmék rigurozitása miatt sokáig underground mozgalom maradt, de 2005 után ahogy egyre több, a mozgalomhoz tartozó zenekar jutott nagyobb hírnévhez, úgy terjedt el a mozgalom ismertsége is. Ebbe a helyenként ellentéteket sem hiányoló közegbe kalauzol a szerző.
A szerző Ross Haenfler 7 évig volt részese a straight edge mozgalomnak, ugyanazokat a zenéket hallgatta, ugyanazokra a koncertekre járt, ugyanolyan külsőségekkel mutatta ki a külvilág felé hovatartozását, mint ezer másik társa, akik a mozgalomhoz tartoztak.
A szerző szociológiát és pszichológiát végzett a South Dakotai Egyetemen 1996-ban majd a Colorado-i Egyetemen folytatta tanulmányait. A straight edge mozgalom hiteles és szakmailag megalapozott leírásához a szerző többféle kutatási módszert felhasznált: teljesjogú tagként folytatott résztvevői megfigyelés, számos szerepben: koncertlátogatóként, Straight edge bulik, filmvetítések résztvevőjeként, helybéli fanzine-be (fan-magazine) művészi munkák beküldőjeként, állatvédő aktivistaként. Készített strukturálatlan mélyinterjúkat a mozgalom tagjaival, valamint korábban résztvevő tagokkal is. A szerző saját személyét is a megfigyeltek közé sorolja, mintegy ön-etnográfusként tekint magára (Hayano, 1979). Feminista metodológiákat is felhasznált a kutatásban: „önmeghatározás, bizalom, empátia és nem-adatbegyűjtő kapcsolatok" Másodelemzéseket is végzett újsághírekből, dalszövegekből, honlapokból, zenei klippekből, Dvd-kből, Straight edge kiadványokból kiindulva, videófelvételeket készített koncertekről, terepjegyzeteket vezetett. A metodológiai leírásban fontos szerep jut a kutató szerepeiből származó konfliktusainak, elismeri, hogy bizonyos nehézségek felmerülnek az idősödő kutatóban, aki fiatalok szubkultúráját kutatja, de arra is módot ad, hogy újabb és újabb értelmezésket fedezhessen fel saját maga, -mint a mozgalom résztvevője számára. A szerző azt boncolgatja, hogy miképpen nyilvánulnak meg a mozgalom tagjai a mozgalom színterein és azokon kívül, a különböző össztársadalmi helyzetekben; hogyan viszonyulnak a mozgalomhoz tartozók egymáshoz, valamint a külvilághoz.
A mozgalom a punk szcénából nőtte ki magát, a hardcore válafajából, közben átalakult, főleg ami a mozgalom mentalitását illeti, a zenei gyökereik mindenesetre közösek. A mozgalom eszmei oldalról életre szóló alkohol, kábítószer dohányzás, szexuális promiszkuitás ellenes jelleggel bír, mely egyes esetekben vegetariánus életmóddal is társul, továbbá a társadalmi problémákkal szembeni fokozott érzékenységről tesznek tanúbizonyságot követői. Ezek az eszmék nemcsak a többségi társadalom számára elfogadott normáknak való ellenszegülést, hanem a saját korcsoportjuknak az ezen normáknak való megfelelési igyekezetének való hátatfordítást is jelent.
A mozgalom az 1980-as években terjedt el a Keleti Parton. A Washington D.C.-beli szórakozóhelyekben, ahol az akkori hardcore zenekarok felléptek, nem szolgálhattak fel alkoholt fiatalkorúaknak, ezért a koncertekre érkező fiatalok kezére egy jól látható X-et rajzoltak, hogy a klub alkalmazottai ne szolgálják ki őket alkohollal. Az eredetileg stigmaként viselt kézjegy, az X- hamarosan a mozgalom védjegye lett.
A mozgalom a punk zene „élj a mának" mentalitásának lett az ellenkezője, de megtartotta a „kérdőjelezz meg mindent" mentalitását, nyers energiáját, agresszív stílusát, és a csináld magad (DIY- do it yourself) hozzáállását, kiegészítve mindezt a „tiszta életmód" (clean living) választásával. A koncertek voltak az igazi közösségalakító helyek, itt találkoztak a mozgalom hívei, itt osztoztak az eszméken és itt épült ki a közösségbeli szolidaritás. Zeneileg a mozgalom elterjedt az egész világban.
A közösséghez való tartozást csakis az alkohol, drogok, dohányzás, promiszkuus szexuális életmód megtagadása bizonyíthatta, aki csak egyszer is engedett a csábításnak, azt már nem tekintették a közösség tagjának, teljesen elvesztette straight edge-identitását, ugyanis megszegte az egy életre szóló elkötelezettséget. Az absztinencia ellenállást, önfejlődést és társadalmi átalakulást jelent. Ez a konzervatív, meg-nemalkuvó fekete-fehér viselkedésmód mellett a mozgalom kiegészült az Új-Baloldali középosztály morális vagy humanitárius témákra irányuló radikalizmusával.
Az Amerikai Egyesült Államokban a tipikus, straight edge mozgalomhoz tartozó fiatalok fehér férfi középosztálybeliek,15-25 év közöttiek és egyharmaduk nő.
Az ifjúsági szubkultúrák eltérnek az uralkodó társadalmi kultúrától: saját normákat, értékeket alakítanak ki, melyek leglátványosabban a zenei világukban és a tagok öltözködési stílusában nyílvánulnak meg. A legtöbb ifjúsági szubkultúra ellenállási frontot jelent a mainstream kultúrával szemben, a felnőttekkel, vagy „rendes" világgal szemben, akárcsak a straight edge. Érdekes módon a mozgalom nemcsak a domináns kultúrától különíti el magát, hanem a legtöbb ifjúsági kultúrától is, ugyanakkor mindkettő elemeit reprodukálja, igaz alaposan átalakítva. A kötetben alapos jártasságról tesz tanúbizonyságot a szubkultúrák kutatásában a szerző, végigvezet a legkorábbi szociológiai kutatásoktól (Chicagói Iskola) a legfrissebb eredményekig.
A straight edge-szubkultúrát lehet társadalmi mozgalomnak is tekinteni, igaz, nincs annyira formális struktúrája, de határozottan figyelemmel követi a mindennapi változásokat és mivel tagjai folyamatosan reagálnak a társadalmi igazságtalanságokra, akár aktív ellenkezéssel, aktivizmussal, vagy pedig az absztinens életmódjuk által mutatva példát. Ebből kiindulva a szerző azt állítja, hogy „az erős kollektív identitás a diffúz mozgalmak alapja, „struktúrát" szolgáltat, egy alapot az elkötelezettséghez és irányvonalakat a részvételhez." (Haenfler: 2006 Egyéni tetteik hozzájárulnak a mozgalom közös identitásának megalakotásához, ezért egyes tagok között különbségek mutatkoznak az alapértékeken túlmenő hozzáállásban. Egyesek szerint nem elég a változáshoz a személyes példa, szükséges a militáns kinyilvánítása a mozgalom által elfogadott értékrendnek. Ebből fakadóan konfliktusok adódnak a két nézőpontból. A külvilág számára a militáns, akár agresszív identitás a legláthatóbb,- pedig ebből vannak a legkevesebben, ez függ a helyszíntől is, egyes vidékeken erőteljesebb ez a mentalitás mint máshol-, olyannyira, hogy a rendőrség által figyelt „gang"-ek listájára is felkerültek.
A mozgalom 2/3-a fiatal férfiből áll, a kutatás egyik alaptémája a férfiasság, a szerző megerősíti a már korábban elfogadott nézetet miszerint a férfiasság társadalmi konstrukció. Ebben a szerepkörben a maszkulinitás nagyon fontos helyet foglal el, viszont átalakul, kiegészül más normákkal mint a domináns modell. A különbözőség a mozgalomhoz való tartozásból fakad, de ez kiegészül még az egyén személyiségével is. Az idők folyamán átalakult a nemiség fogalma, a teoretikusok a maszkulinitás kríziséről értekeznek: a „kenyérkereső" szerep nemcsak kizárólagosan a férfié, a modernizáció folyamata, különböző mozgalmak is, mint a feminizmus, nagy hatással voltak rá. A straight edge mozgalom a személyi felelősséget, önkontrollt, a bajtársiasságot propagálja, elutasítja a hedonista ragadozó szerepét. Profeminista, elutasítja a szexizmust, rasszizmust, homofóbiát. A szerző a mozgalom eszméit a Mithopoetikusok, Fogadalom Megtartók, Millió Férfi Felvonulók eszméinek az ötvözeteként látja, csak azt hiányolja, hogy a maszkulinitás keresése ezekben a férfias mozgalmakban, akármit is állítanak - ezek nem a nőkkel való párbeszéd során alakulnak ki. A női szerepek nagyon korlátozottak, a legtöbb lányra, mint potenciális partnerre tekintenek: ezek az ún. „csinibabák" (girly girl), akik mindenáron a férfiak elvárásainak akarnak megfelelni (akárcsak a mozgalom körein kívül élő nők) és vannak az igazán a mozgalom elveinek szellemében élő lányok, akiket teljesen befogadnak a fiúk. Ezek a lányok mindkét szerepnek nehezen tudnak megfelelni, az első szerep túl feminin, a második meg nem eléggé az. A mozgalmas koncerteken, nem mindegyik lány érzi biztonságosnak a küzdőtérben, az agresszívan „táncoló" megtermett férfiak közé vegyülni (ezért többnyire a fal mellett „vészelik" át a koncertet) és a színpadon is kevés lány zenésszel talákozhatunk, a pro-feminista elvek ellenére a közeg továbbra is a maszkulinitás kifejezésének a helye marad.
A kutatás 7 évének ideje alatt a mozgalomban résztvevők fele áruló („sell out") lett, leginkább pont azok, akik a legjobban hangoztatták, hogy halálig hűek lesznek („true- till-death). Mások ellenben 30 éves koruk után is a mozgalom elvei szerint éltek, csak éppen nem vettek annyira aktívan részt a mozgalomban, pedig teljességgel a szubkultúra elvárásainak megtestesítőivé váltak, ezért belőlük lesz a fiatalok számára a példakép a zenészek mellett. Egy idő után, mikor felfedezik a hiányosságait, ellentmondásait a szubkultúra inkább korláttá, semmint erőforrássá válik. Értékelik a szubkultúrát, amiért fiatal, sebezhető korukban megvédte őket a különböző drogok, alkohol pusztításától, de felnőtt korukra ez a veszély már nem jelentős, már megengedhetik maguknak az időnkénti felelős, mértékletes alkoholfogyasztást például. A szubkultúra elveit sajáttá teszik, egy egyéni, integrált filozófia részévé válnak, melynek legfőbb komponenesei a gerincesség, optimizmus,, individualitás . Lemondanak a straight edge cimkéről és drogmentesnek definiálják magukat,- habár továbbra sem isznak,- mert már nem érzik annyira magukénak a „hipermaszkulin", agresszív közeget.
A szubkultúra mainstreambe kerülésével, egyre több zenekar kezd világhírnévre szert tenni, trendivé válik a hardcore zene, könnyen elérhetőbbé válik a szubkultúra eszmeisége, de a divatkövetők csatlakozásának nem örülnek a mozgalom tagjai. Az internet által elvész a mozgalom eszmeisége a nagy tömegek számára, csak az ellenkultúra felszíni formája vonzó, nem pedig a valódi üzenete. Ellenben az internet egy sor feladatot ellát, megkönnyít: kommunikáció a tagok között, valamint a külvilág felé is.
A straight edge különböző szubkultúrák egymásratevődéséből, egybeolvadásából alakult ki. Az elüzletiesedés, az Internet felgyorsította a szinkretizmust, jelenleg nagyon nehéz megkülönböztetni a sXe -reket a hasonló punk/hardcore rajongóktól, de ugyanakkor különböző alszubkultúrákat hozott létre. A sXe szubkultúra ellenállási közeget is jelent egyéni és politikai szinten egyaránt, makro-, mezo- és mikroszinteken. Makroszinten a mozgalom megkérdőjelezi a domináns társadalom alkohol, dohányfogyasztását, mezoszinten a saját korcsoportjának, koroszosztályának mutat alternatívát, míg mikroszinten a saját családjában nem ad teret az ilyen anyagok fogyasztásának és a saját egyéni életét változtatja meg (Haenfler: 2006).
A mozgalom bizonyíték arra a szerző szerint, hogy formális struktúra hiányában, nem lesz ami biztosítsa a kontinuitást, következetességet, cselekvést és elkötelezettséget, ezért a kollektív identitás lesz a társadalmi mozgalom alapja (Haenfler: 2006). Egy kollektív identitáshoz való tartozás nem feltételezi automatikusan a mozgalomhoz való tartozást is, viszont a mozgalom sokkal nagyobb kulturális változásokra képes, megváltoztatva viselkedéseket, normákat, értékeket.
A szerző munkájából kitűnik, hogy nemcsak a terepet ismerte meg eléggé behatóan, hanem a terepen tapasztaltak alapján sikeresen integrálta a szubkultúrakutatások eddigi eredményei közé a saját eredményeit, helyenként kiegészítve, de mindig hozzáhasonlítva a hasonló szubkultúrák vizsgálatakor tapasztaltakhoz. A szerző magasfokú érzékenységet mutat a szubkultúrában résztvevő és a mozgalmat kutató közötti szerepeinek átfedéseikor. Alapos ismeretei lehetővé teszik számára, hogy felfedje a mozgalomban jelentkező hirdetett eszmék és a realitásban megnyilvánuló tettek közötti inkonzisztenciákat, de szerencsére csak jelzi őket, estleg feltárja okait, de tartózkodik a tanácsadástól. Ami a legjobban alátámasztja a szerző művének hitelességét az, hogy maga a szubkultúra is magáénak vallja- több sXe honlapon is megtaláltam a kezdőoldalon a könyvet .
Bibliográfia:
Haenfler, Ross (2006): Straight Edge: Clean-living youth, hardcore punk, and social change. Rutgers University Press, New Brunswick, New Jersey, and London.
Hayano, D. M. (1979): Auto-ethnography: Paradigms, Problems, and Prospects. Human Organization, 38:99–104.
Punch, Maurice (1986): The Politics and Ethics of Fieldwork. Sage Publications. Beverly Hills.
Szakirodalmi áttekintés az MMORPG- típusú számítógépes-játékokban kialakuló virtuális barátságokról
Bevezető
A virtuális valóság mára egészen kézzelfogható széles körben megtapasztalható realitássá vált. Ez azonban nem az a tudományos virtuális valóság, mellyel a kutatók a 90-es évek óta kísérleteznek, amely laboratóriumokban születik, és amely az alanyok fejéhez rögzített képernyőket, vetítővásznat és térhatású hangot feltételez, hanem egy egészen más, „gyakorlati" virtuális valóság, mely szinte észrevétlenül a játékipar fejlesztőtermeiből bontakozott ki, és amely a szélessávú internet elterjedésének köszönhetően öltött jelentős méreteket. Ezt az újszerű realitást különböző szintetikus világok hozzák létre, többnyire internet- alapú, több résztvevős szerepjátékok (MMORPGs – Massively Multiplayer Online Role Playing Games). Ilyenek a World of Warcraft, az Everquest, a Lineage vagy a Second Life , hogy csak néhányat említsünk.
A szintetikus világokat úgy építik fel, hogy nagyon hasonlítsanak a földünkre: fákkal, hegyekkel, óceánokkal, különféle kóborló teremtményekkel népesítik be őket. Létező és állandó világok ezek, akárcsak az, amelyben élünk. A játékosok igazi emberekkel kerülnek kapcsolatba bennük, és gyakran többször „találkoznak" és érintkeznek velük, mint például szomszédaikkal.
E virtuális világok regisztrált felhasználóinak számát 2007-ben 20-30 millióra becsülték globálisan, de egyes kutatók szerint a számuk akár a 100 milliót is meghaladhatta globálisan (Castronova, 2007: 34), és folyamatosan növekszik. Egy tipikus játékos heti 20-30 órát tölt el e „fantáziavilágok" valamelyikében, míg a „megszállott" játékosok minden rendelkezésükre álló időt (Castronova, 2005: 1).
A köztudatban élő sztereotip játékos képének (introvertált és gátlásos szemüveges kamasz fiú, akinek nincsenek barátai) igencsak ellentmondanak az amerikai Szórakoztató Szoftver Szövetség felmérésének eredményei. A 2008 júliusában közreadott „Alapvető tények a számítógépes és videojáték- iparról" nevű kutatása (lásd a bibliográfiát) – amelybe több mint 1200 olyan amerikai háztartást vontak be, akik játszanak számítógépes- és videojátékokat – szerint az amerikai játékosok átlagéletkora 35 év. Míg a 17 évnél fiatalabb fiúk a játékosok mindössze 18 százalékát teszik ki, addig a 18 évnél idősebb nők aránya 33 százalék. Az összjátékosok 40 százaléka nő, vagyis a számítógépes játszás korántsem csak a férfiak által kedvelt tevékenység. A játékosok 59 százaléka más személyekkel játszik interneten keresztül, vagyis annak ellenére, hogy egyedül ül a gép előtt, valódi emberekkel érintkezik.
Emberek tízmilliói döntenek tehát nap mint nap úgy, hogy szabadidejüket a valóság helyett egy fantáziavilágban töltik. Ennek számos különböző oka van, amellyel sok múlt- és jelenbeli kutatás foglalkozik (Bartle, 2003; Wallace, 2004; Castronova, 2007; Nick Yee,azok az évek, amelyekben foglalkozik az okokkal 2004a, 2004b, 2005a, 2005b, stb.). Richard A. Bartle szerint - aki a több résztvevős világok felhasználóinak motivációt kutatatta -, a játékosok a következő négy kategóriába sorolhatók: teljesítők, akiket a feladatok teljesítése és a fejlődés motivál, felfedezők, akiket elsősorban a játékterep felderítése és a titkok megismerése ösztönöz, társaságiak, akik elsősorban azért lépnek be a virtuális világokba, hogy kapcsolatokat teremtsenek másokkal, és végül a gyilkosok, akiket a hatalomszerzés és –gyakorlás vágya késztet játszásra (Bartle, 2003). Természetesen a játékosok többségét egyidejűleg több kategória is jellemzi eltérő arányban.
Nick Yee egy online kérdőíves kutatás alapján, amelyet 2850 személy töltött ki világszerte, azt az eredményt kapta, hogy a legtöbb játékos számára a barátkozás a játék legfontosabb aspektusa (Yee, 2003b). Az MMORPG- típusú játékok fontos jellemzője, hogy nem csak lehetővé teszik, de ösztönzik is a résztvevők közti kapcsolatok kialakulását.
Jelen ismertetésem célja röviden bemutatni a számítógép által teremtett szintetikus világokban kialakuló barátságok természetét az általam olvasott szakirodalom alapján. Elsősorban arra keresem a választ, hogy a játékosok milyen jelentést tulajdonítanak ezeknek a kapcsolatoknak, mit nyújtanak ezek számukra, és hogy létezik-e jelentős eltérés a két nem képviselői között ezen a téren. Mindeközben szeretném összehasonlítani a virtuális baráti kapcsolatokat való életbeli megfelelőikkel, a résztvevők nézetei alapján.
A téma kifejtését a virtuális kapcsolatok fajtáinak felsorolásával és a barátság meghatározásával kezdem, majd a virtuális barátságok természetét vázolom a játékosok hozzáállásának függvényében. Ezt követően arra keresem a választ, hogy a virtuális barátságok túlmutatnak-e a virtualitás keretein, és végül szakirodalmi áttekintésemet következtetések
Virtuális barátságok
A szintetikus világokban kibontakozó kapcsolatok, akárcsak e világok többi jellemzői, a valóságból ihletődnek, és ezért nagyon hasonlóak azokhoz. Léteznek ezekben ismerősi, csoporttagsági, szerelmi, szexuális, de akár házastársi kapcsolatok is. Ahogy már a bevezetőből is kiderült a legtöbb játékos számára a barátkozás a játszás legfontosabb szempontja. Boellstorff szerint a barátságok képezik a „kiber-társadalom" alapját (Boellstorff, 2008: 157).
Giddens szerint a barátság a modern személyiséghez társított „tiszta kapcsolat" azon végletes formája, mely önmagáért való. A felek nem remélnek semmi egyéb ellenszolgáltatást vagy jutalmat, mint amit maga a kapcsolat nyújt számukra. A barátság tehát önzetlen, szabad választáson alapszik, és a felek egyenlőségét feltételezi (Giddens, 1991: 90; id. Boellstorff, 2008: 157). Kérdés az, hogy létrejöhet-e „igaz barátság" a szintetikus világban?
Patricia Wallace úgy találta, hogy „az online kapcsolatok, más kapcsolatokhoz hasonlóan, igen változatosak. Némelyik különösen intenzív és tartós, míg mások halványabbak és rövidek" (Wallace, 2004: 172). Hogy ez miért van így, arra Nicholas Yee (Yee, 2003a) és Boellstorff (Boellstorff, 2008: 157) kutatásai adnak választ. Mindketten úgy találták, hogy a virtuális kapcsolatok természete a résztvevő felek hozzáállásának függvénye. Az előző kérdést tehát úgy lehetne pontosítani, hogy létrejönnek-e olyan barátságok a szintetikus világban, amelyet a résztvevő felek igazinak, valódinak éreznek.
A virtuális világok meghatározó jellemzője a való világgal ellentétben az arctalanság, a névtelenség és a fizikai távolság. A virtuális barátságok természete attól függ, hogy az egyének hogyan viszonyulnak az imént említett tulajdonságokhoz. Érdekes: két teljesen ellentétes hozzáállás létezik, és ezek eltérő típusú kapcsolatokat eredményeznek.
Az egyik nézet szerint a fizikai dimenzió nélkülözhetetlen egy barátság kialakulásához. Azok, akik ezt a nézetet vallják, képtelenek igazinak tekinteni a virtuális világokban kialakuló barátságokat, és létrehozni sem tudnak számukra valódinak érzékelt kapcsolatokat a kibertérben (Yee, 2003a).
„Nem tartok fenn szoros kapcsolatokat (barátságokat) a játékon belül. Ha nem tudom megérinteni vagy érezni, akkor számomra nem igazi. Ezért én inkább ismeretség jellegű kapcsolatokat próbálok kötni a játékon belül és személyesebb, többet jelentő kapcsolatokat a való életben" [EverQuest, 43 éves férfi](saját fordítás – P.O.) (Yee, 2003a).
„Értelmetlenek, céltalanok. Bármi lehetsz, ami lenni akarsz. Én nem bízom abban, amit az emberek magukról mondanak a játékokban" [Star Wars Galaxies, 27 éves férfi] (Yee, 2003a).
Mások azonban éppen az arctalansággal indokolják a virtuális kapcsolatok valódiságát. Szerintük ezek a barátságok éppolyan igaziak, mint barátságaik a való életben – sőt, ha lehet még igazibbak, mivel előítélet-mentesek (Yee, 2003a; Boellstorff, 2008: 157-159). Az Internet „megteremti annak lehetőségét, hogy megismerhessük egymást a fizikai vonzerő sztereotípiáinak súlya nélkül" (Wallace, 2004: 175).
„A másikat kizárólag a személyisége alapján ismered meg; már-már spirituális kapcsolat, test nélkül" (Boellstorff, 2008: 159).
„A való életben az embereket kívülről befelé ismered meg, a Second Life-ban viszont belülről kifelé" (Boellstorff, 2008: 159).
„Szeretem, hogy a kinézeted nem befolyásolja a kapcsolatodat másokkal; egyedül a jellemed számít. Én a játékból ismerem a legjobb barátomat, és olyan dolgokat is el tudok mondani neki, amilyeneket még a testvéreimnek, vagy a családomnak sem" [EverQuest, 17 éves férfi] (Yee, 2003a).
A többség számára az arctalanság nem jelent akadályt az „igaz barátságok" kialakításában. Boellstorff a Second Life-ban végzett etnográfiai kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb lakos számára a barátságok a részvétel elsődleges okai (Boellstorff, 2008: 157). Patricia Wallace szerint „az online barátság sokkal általánosabb és mélyebb, mint ahogy sokan feltételezték, legalábbis azoknál, akik valóban bevonódtak a kapcsolatba" (Wallace, 2004: 170). Daedalus nevű kutatásában Nicholas Yee is azt az eredményt kapja, hogy a játékosok többségére jellemző, hogy szoros barátságokat kötnek olyanokkal, akikkel a virtuális világban ismerkedtek meg (lásd az 1.ábrát).
(ábra)
1. ábra. Kötöttél már szoros barátságot valakivel, akivel online találkoztál
(N nő = 384, N férfi = 2456)
Forrás: Yee, 2003b
Az ábrából az is kiderül, hogy a nők nagyobb arányban kötnek online--barátságokat, mint a férfiak, és hogy nagyon kicsi azoknak a száma, akik teljesen ellenzik az effajta kapcsolatokat.
Egy későbbi kutatásból azt is megtudhatjuk, hogy mekkora azoknak a személyeknek az aránya, akik legjobb barátjukat a virtuális világban ismerték meg (lásd a 2-es ábrát).
(ábra)
2. ábra. A legjobb barátomat egy virtuális világban ismertem meg. (N nő = 796, N férfi = 2559)
Forrás: Yee, 2007
Látjuk, hogy hatalmas különbség tapasztalható a nemek között. Ismét a nők azok, akik nagyobb arányban rendelkeznek virtuális (vagy legalábbis virtuális eredetű) „legjobb baráttal", de itt még nagyobb az eltérés a nemek között, mint az előző ábra esetén.
Felmerül még a kérdés, hogy mit várnak el a játékosok ezektől a virtuális kapcsolatoktól, milyen tartalommal töltik fel ezeket? A Daedalus projekt egyik újabb eredménye a következőkre világít rá. A virtuális világok szereplői – akár férfiak, akár nők legyenek – szívesen és nagyon gyakran beszélgetnek a játékot/játékokat érintő kérdésekről barátaikkal. Ennél jóval ritkább, de azért lényeges a való élettel kapcsolatos témák (hírek, események), illetve a személyes jellegű problémák megvitatása. Szembetűnő eltérés tapasztalható a nemek között ez utóbbiak terén: kétszer több nő vallotta, hogy személyes ügyeket beszél meg online- barátaival, mint férfi. Az eredmények alapján az emberek titkaikat is hajlamosak megosztani virtuális barátaikkal. Ez szintén inkább a nőkre jellemző, de jelentős azon férfiak aránya is, aki él ezzel a lehetőséggel (Yee, 2007). Boellstorff is beszámol egy esetről, amikor egy (SL-on belüli) női barátja kért tőle lelki támogatást és virtuális közelséget egy való életbeli probléma következtében (Boellstorff, 2008: 159).
Tekintve, hogy a virtuális világok állandóan és önmagukban létező helyek, felvetődik a kérdés, mely szerint túlmutatnak-e ezek a barátságok a virtualitás keretein? Átemelik-e őket a valóságba, vagy megőrzik őket eredeti környezetükben? A már elvégzett kutatások szerint ez is egyénenként eltérő. Boellstorff a Second Life-ban eltöltött két éves terepmunka alapján úgy vélekedik, hogy jellemzőbbek azok a barátságok, amelyek a virtuális világból erednek, és a felek ott is tartják őket. Ahogy az egyik lakos fogalmaz: „Van néhány nagyon közeli barátom online, de még sohasem gondoltam arra, hogy bármilyen más úton kapcsolatba lépjek velük. Természetesnek tűnik, hogy ezeket a dolgokat itt tartsuk" (Boellstorff, 2008: 158). Nicholas Yee egyik online kérdőíves kutatásából, melyet 2642 személy töltött ki világszerte, az derül ki, hogy a játékosok leginkább email címüket és messenger--azonosítójukat osztják meg virtuális barátaikkal, lényegesen kevesebben fedik fel telefonszámukat. Azt is érdemes megjegyezni, hogy szembetűnő különbség van a nők javára a személyes elérhetőségek felfedését illetően (Yee, 2003c). Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy összességében nagyobb a kizárólag virtuális barátságok száma, mint azoké, amelyekből személyes ismeretségek is keletkeznek, de ez utóbbiak léte sem hagyható figyelmen kívül.
Következtetések
Amint látjuk, a virtualitás mára – az internet- alapú több résztvevős szerepjátékok révén – tapasztalati ténnyé vált, amely az emberek millióinak figyelmét birtokolja megemlíteni a morális pánikot – ha van rá hivatkozás nap mint nap szerte a világon. A bemutatott szintetikus világok legfontosabb tulajdonsága, hogy a játékosok immár nem a számítógéppel, hanem más hús-vér emberekkel lépnek interakcióba, amely különféle kapcsolatok kialakulását eredményezi.
A virtuális kapcsolatok legelterjedtebb típusa a barátság. Az, hogy hogyan élik meg a résztvevő felek ezeket a barátságokat, hozzáállásuk függvénye. Azok, akik a fizikai közelséget nélkülözhetetlennek tartják egy intenzív és tartós kapcsolat kialakításában és fenntartásában, megkérdőjelezik a virtuális barátságok valódiságát. Ellenben, azok számára, akik a személyiséget és a belső értékeket tartják meghatározónak, ezek a barátságok ugyanannyira, vagy, ha lehet, még igazibbnak tűnnek, mint a való életbeliek, mivel mentesek minden előítélettől. A különböző felmérésekből az derül ki, hogy a többséget ez utóbbi hozzáállás jellemzi.
Szintén a kutatások alapján mondható el, hogy a játékosok hajlamosak ezeket a barátságokat a virtualitás keretein belül tartani, nem emelvén át őket való életükbe. Ennek ellenére a kizárólag virtuális természetű barátságok jelentős részéről elmondható, hogy bizonyos szinten mégis túlmutatnak a környezeten, amiben léteznek azáltal, hogy a felek való életbeli eseményeket, problémákat osztanak meg egymással.
A virtuális barátságok e rövid felvázolása további lényeges kérdéseket vet fel, melyek túlmutatnak az itt bemutatott témán, és amelyek kutatására a jövőben mindenképp érdemes lesz sort keríteni. Véleményem szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a virtuális kapcsolatok, és maga a virtuális lét milyen hatást gyakorol a játékosok életére, (valós) kapcsolataira, illetve azok környezetében élőkre.
Bibliográfia
Bartle, Richard (2003): Designing Virtual Worlds. New Riders Publishing, Indianapolis
Boellstorff, Tom (2008): Coming of Age in Second Life. Princeton University Press, Princeton and Oxford
Castronova, Edward (2005): Synthetic Worlds – The Business and Culture of Online Games. The University of Chicago Press, Chicago and London
Castronova, Edward (2007): Exodus to the Virtual World – How Online Fun is Changing Reality. Palgrave Macmillan, New York
Entertainment Software Association (2008): Essential Facts about the Computer and Video Game Industry – Sales, Demographics and Usage Data. Hozzáférhető a http://www.theesa.com/facts/pdfs/ESA_EF_2008.pdf címen, letöltve 2009. december 6.-án
Yee, Nicholas (2003-2006): The Daedalus Project. Hozzáférhető a http://www.nickyee.com/daedalus címen, letöltve 2009. november 10.-én
-2003a. „Are MMORPG Relationships Meaningless?",
Közzétéve november 3.-án
http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/000632.php, letöltve 2009. november 10.
-2003b. "Most Important Aspect Of Game",
Közzétéve január 1.-én http://www.nickyee.com/daedalus/archives/000192.php, letöltve 2009. november 10.
-2003c. „Sharing Contact Info" Közzétéve november 22.-én
http://www.nickyee.com/daedalus/archives/000631.php, letöltve 2009. november 10.
-2004a. „Revised Motivations Framework", Közzétéve július 10.-én http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/000817.php, letöltve 2009. november 10.
-2004b. „Why Do You Play?", Közzétéve április 15.-én
http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/000777.php, letöltve 2009. november 10.
-2005a. „A Model of Player Motivations", Közzétéve március 13.-án http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/001298.php, letöltve 2009. november 10.
-2005b. „In Their Own Words: The Social Component", Közzétéve március 13-án http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/001301.php, letöltve 2009. november 10.
-2007 „Making Friends", Közzétéve október 14.-én http://www.nickyee.com/daedalus/archives/print/001586.php, letöltve 2009. november 10.
Wallace, Patricia (2004): Az internet pszichológiája, Osiris Kiadó, Budapest
Bevezetés
A tanulmány egy összképet rajzol a vállalkozói hajlandóság terjedésének különböző motivációiról. Kutatásom kiterjed a vállalkozás típusaira a nemek tekintetében, a női és férfivállalkozások különbözőségeire, a vállalkozói motivációra, a társadalmi beágyazódottságokra városi illetve vidéki tekintetben nézve és legvégül a vállalkozói kultúra megnevezésére.
Egyre több tudományág, foglakozik a vállalkozási hajlandóság magas terjedésével. Ez a témakör a nemek tekintetében is érdekessé és megosztottá vált. Az a jelenség, hogy a fiatalabb generációk ambiciózus nőtagjai a férfiakéhoz mérhetően munkahelyi sikereket, magasra ívelő karriereket érnek el, valamilyen társadalmi változásra utal (Gere, 1996). Korábban a magángazdaság elsősorban a férfiak számára jelentette az önmegvalósítás vagy az egyetlen munkalehetőség színterét, a nők vállalkozó kedve és készsége jelentősen kisebb volt, ez megváltozóban van. A nemzetközi piacgazdaságokban is az elmúlt évtizedekben nagy figyelmet fordítottak a női munkavállalók és vállalkozók megjelenésének vizsgálatára. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk a területi különbözőségeket, hiszen városon és vidéken, "eltérő természeti erőforrások és gazdasági körülmények vannak és ennek ellenére a vállalkozói hajlandóság mértéke hasonló" (Palkó-Sólyom, 2005:129-130).
I. Fejezet
A kutatás szerkezeti bemutatása
A kutatásom szerkezetét alapvetően kétféle reprezentativitás jellemzi a minőségi és a mennyiségi. A minőségi kutatásban a mintám számát mindössze tizenöt személy képezi, hét interjút készítettem városon, és nyolcat vidéken. Magyar anyanyelvű személyekkel végeztem a kutatásaimat, a Gyergyói medence egyik községe Remete és Kolozsvár kontextusában kutattam a különbözőségeket. Az alanyok kiválasztásánál, kétféleképpen jártam el: egyrészt a polgármesteri hivatalból kértem ki egy vállalkozói listát, másrészt a hólabda módszerével a már meglévő alanyok által jutottam a többi alanyhoz. Tehát antropológiai kvalitatív módszereket, azaz fél strukturált interjúkat készítettem, és a háromszögelés módszerét alkalmaztam. A kutatásomat egyrészt tematikus reprezentáltság másrészt statisztikai reprezentáltság is jellemzi, mert a kutatásomban a mennyiségi módszerek segítségével, előkutatást végeztem. A mennyiségi kutatási eredményeim, a „Barometru de gen" nevű, 2000-ben végzett Románia szintű kutatásra alapozódnak, melyben összességében 1839 személy volt megkérdezve, ebből néhány mutatót használtam fel reprezentativitás céljából a dolgozatomban.
1. A vállalkozásról
„A kis- és középvállalkozások rendszerváltás utáni elterjedése az elmúlt közel húsz évben, folyamatosan napirenden van."(Csata, 2006). A falvakra nagy vállalkozói hajlandóság jellemző, ami jelentősen átalakította a falvakat. Székelyföld falvaiban a termelőszövetkezetek felbomlása, a városokban a gyárak fokozatos beszüntetése eltérő gazdasági gyakorlatok bevezetését tette szükségessé. A vállalkozóvá válás nem más, mint döntés arról, hogy az illető a rendelkezésére álló gazdasági erőforrásokat szabad akarata szerint úgy használja fel saját felelősségére, hogy az saját maga vagy családja számára a legkedvezőbb hozamokat biztosítsa. (Czakó, 1997). Kuczi szerint a vállalkozói csoportok megjelenését nem lehet csak az egyének „vállalkozói szellemének", innovációs képességének, ambíciójának, valamint a megfelelő gazdasági erőforrások jelenlétének tulajdonítani. „Az egyes vállalkozói készségek sikeres kibontakozása mögött sajátos „társadalmi törvények" munkálkodnak (Kuczi-Vajda, 1996). A vállalkozások megjelenést valamint a hajlandóság terjedését, a nők tekintetében is szükséges vizsgálni. Gere (1996) szerint az utóbbi években a fejlett országok tendenciáit követve a nők vállalkozói hajlandósága nagyobb mértékben nőtt, mint a férfiaké.
1.1. Vállalkozók és vállalkozások Európában és Romániában
Forrásul „The life of women and men in Europe a statistical portrait- eurostat. ro, 2008" c. kutatás eredményeit használtam és a következőkben erre hivatkozok.
Az uniós statisztikák szerint több férfi, mint nő, indít vállalkozást, illetve vezet vállalkozást, még ha az intézmény nem is a tulajdona. Romániai viszonylatban, átlagosan kétszer akkora a férfiak vállalkozói hajlandósága, mint a nőké. A férfiak „igazgatók, vezetők", a nők többnyire „kisvállalkozók", ez a tendencia alig változott 2000 óta. A nők jelenléte a gazdasági, politikai életben nőtt, de messze menően elmarad a férfiakhoz viszonyítva. Általánosan kimutatott, hogy a nemzetközi parlamentben sokkal kevesebb a női képviselő mint a férfi.
A mikró-, kis- és közép vállalkozások jelentik az európai gazdaság motorját. A munkahelyteremtés lényeges forrását képezik, vállalkozó szellemet és innovációt teremtenek az EU-ban, és így döntő fontosságúak a versenyképesség erősítése és a foglalkoztatás szempontjából. A mikró kis és középvállalkozások 250 személynél kevesebbet foglalkoztatnak és éves forgalmuk nem haladja meg az 50 millió eurót. A 27 országból álló kibővített Európai Unióban mintegy 23 millió KKV hozzávetőlegesen 75-millió munkahelyet biztosít.
II. Fejezet
1. Kvantitatív eredmények bemutatása
1.1. A "Barometru de gen"-adatállománya alapján levonható a főbb következtetések.
Családi életben előforduló tendenciák: azon kérdésre, hogy inkább a nőnek a kötelessége, mint a férfinak, hogy a házi munkát elvégezze, az 1718-an érvényesen válaszolók 63,8 százaléka válaszolta azt, hogy elsősorban a nőnek kötelessége a házi munkák elvégzése, és 36,2 százaléka válaszolta azt, hogy nem föltétlen a nők kötelessége a házi munkák elvégzése.
Társadalmi alkalmasság: a felmérések alapján elmondhatjuk, hogy a válaszolók 59,9 százaléka (1647 válasz érvényes válasz az 1839-ből) szerint a férfiak képesebbek vezető funkciót betölteni és 40,1 százaléka szerint nem feltétlenül alkalmasabbak a férfiak vezetői funkcióra a nőknél. A nők úgy lennének tanítva, hogy ne tudjanak vezetői pozíciót betölteni? A kutatás alapján kiderült, hogy a megkérdezettek (jelen esetben 1612 érvényes válaszoló) 52,7 százaléka azt vallja, hogy igen is megtanítják a nőket arra, hogy nem képesek vezetői funkciót betölteni, és 47,3 százaléka szerint nem tanították. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a férfiakat alkalmasabbnak tartják a vezetői pozícióra.
2. Kvalitatív eredmények ismertetése
2.1. Vállalkozás típusai a nemek függvényében
Különböző vállalkozási „minta" jellemzi az egyéneket, de az általam megkérdezett nők többsége valóban mikró és kisvállalkozással foglalkozik, többnyire kereskedelemmel ruhás és virágüzletekkel. A szolgáltatói szektorokban is jelen vannak (panzió, pékség), és úgymond „férfias" szakterületeken (autó alkatrészek forgalmazása, központi fűtésszerelés) is. Ugyanakkor két női vállalkozó esetében, vállalkozásaik száma, több mint egy, azaz párhuzamosan két vagy három vállalkozást vezetnek, de ezek is mikro valamint középvállalkozások. Az általam megkérdezett férfiak többsége esetén is mikró-, kis- valamint középvállalkozásokról beszélhetünk. A családi vállalkozás tekintetében, elmondható, hogy nincs észrevehető különbség a nemek függvényében.
„A férjemmel együtt vállalkozunk, én végzem a szervezési részét, az adminisztratív részét, és ő van a terepen."9(város, nő). "Hát a család minden tagja támogatja a vállalkozást, ki ahonnan tudja, onnan támogatja, összefogással könnyebb."3(vidék, nő). „A család minden tagja dolgozik a cégben."15(város, férfi). A családi vállalkozás hasznossága a takarékosságban rejlik, a családtagok közös cél eléréséért dolgoznak, általában egymást kiegészítve.
2.2. Nőként és férfiként vállalkozni
A következőkben választ keresek arra, hogy a nők hogyan élik meg vállalkozásukat, éreztek-e valamilyen megkülönböztetést, illetve, hogy a férfiak hogyan viszonyulnak a női vállalkozókhoz?
„Ahhoz, hogy egy nő fenn maradjon a vállalkozói világban, ahhoz túl kell teljesítsen, ez egy jellemzően férfi társadalom. Nem mondhatom azt teljesen, hogy hátrányos helyzetekbe keveredtem annak révén, hogy nő vagyok, de csak azért mert mindig kiküzdöttem magamnak, a lehetőségeket, pozíciót. A férfi alkalmazottak, nem imádták azt, hogy egy hölgy vezeti őket. Ez a kérdés egy kicsit kezdett megoldódni, amikor társadalmi szerepköröm is növekedett, lassan személyiséggé alakultam, ismertté, és akkor még a korkülönbség révén, a fiatalabb férfiak hajlandóbbak voltak, hogy nekem dolgozzanak, de végig éreztem azt, hogy férfi munkaerővel nehezebb a dolgom, mint a nőkkel"10(város, nő). „Még a vállalkozásom kezdetén egyértelműen tapasztaltam megkülönböztetést csak azért mert nő vagyok, de amióta rendőr az élettársam, így békén hagytak" 2(vidék, nő). „Tudatilag és társadalmilag létezik az, hogy a férfi az, aki felül kell legyen, például a saját férjem is, a férfiak nehezebben viselik, el, hogy többet keresnek feleségük, és sikeresebbek, vagy vezetői vállalkozói pozíciót töltenek be, ezt a társadalmi tudat nem tudja megoldani." 10(város, nő). „Az úgynevezett férfias tulajdonságokat használtam a vállalkozás célkitűzéseiben. Pl. a kockázatvállalás ami több, a nők inkább kisebb kockázatot választanak. Egy férfinak könnyebb tekintélyt szerezni, mint egy nőnek, és ezzel éltem is"14(férfi, város).
Elsősorban a nők éreznek diszkriminációt és munkahelyi megkülönböztetéseket, elnyomást és ezeket egyrészt a „társadalom hibájának" érzékelik. A férfiak alapvetően nem érzik, hogy előnyösebb helyzetben vannak, azért mert férfiak, de a férfias megjelenést, a férfi hatalmat érzékeltetik a kellő helyzetekben. A nők esetében még a biológiai magyarázatok, is léteznek, amikkel szinte legitimálják a felmerülő egyenlőtlenséget, és az esetleges kirekesztettségüket, hátrányos megkülönböztetésüket. Ha a női karrier sikerességét nézzük, akkor elmondható, hogy alapvető kizáró szempontok közé tartozik a család, a gyerekek vállalása és nevelése, illetve a biológiai adottságok, melyek magukba foglalják a gyenge és érzékeny szervezetet.
2.3. Vállalkozóvá válás motivációi
Alapvetően a vállalkozói motivációkat Gere (1996) motivációs definíciójából merítettem, amelyben három kategóriát különített el: 1. Ha valamilyen konkrét késztetésük van a vállalkozásra, a család meglévő vállalkozásnak a folytatása, hobbi, képzettség. 2. Ha úgy ítélik meg, hogy a vállalkozással jobb feltételeket, körülményeket tudnak teremteni maguk és családjuk számára. 3. Ha rákényszerülnek erre a döntésre, munkahely hiánya vagy elvesztésének veszélye, rossz munkakörülmények esetén (Gere, 1996).
„Mindig is erre vágytam, a virágkötészetet szerettem és ezért virágüzletet nyitottam, persze a családfenntartás is nagyon fontos" 1(vidék, nő). „A családomnak jobb anyagi körülményeket tudok teremteni" 4(vidék, nő). „A miénk kényszervállalkozás, onnan indult, hogy a saját munkakönyveinket futassuk, ne Magyarországon dolgozzak, hanem itthon, és a család legyen egybe" 8(vidék, férfi). „Én vállalkozó szellemű vagyok, képes vagyok arra, hogy vállalkozzak, és mindenkit bíztatok arra, hogy vállalkozzon, kiindulva abból, hogy a legrosszabb gazda az állam, jobb a sorsunkat kezünkbe venni. A végzettségem is megfelel, mivel közgazdaságtant végeztem, és jobban szeretek a magam ura lenni, és csak magamnak parancsolni". 10(város, nő). „Jobb anyagi jövedelemre számítottam". 14(város, férfi).
Tehát a vállalkozást elindító motivációs tényező, lehet családfenntartás, hobbi, ötletesség, szakmai tudás, kényszer, továbbá jövedelemgyarapítás.
2.4. Rurális és urbánus vállalkozások
Különbség lehet a városi valamint a vidéki vállalkozók között, hiszen eltérő módszerek segítségével eltérő profitra tehetnek szert.
„Amikor mi indultunk, még nem volt ilyen még a faluban. Falun is ugyanúgy lehet vállalkozni, mint városon, és ha valami olyannal foglalkozol az még előnyös" 5(vidék. nő). „Szerintem függ a vállalkozás típusától, élelmiszer eladásra szükség van a falun is". 8(vidék, férfi). „A Vidéki vállalkozásban még alacsonyabb az együttműködési kedv, kissé elszigetelten tevékenykednek. A mikro vállalkozásoknak bejutni a piacra nem olyan egyszerű, messze nem ütik meg a mércét, rengeteg pályázat van, de még az önrész feltételét sem tudják teljesíteni, rendezetlenek a tulajdon viszonyok, faluturizmus, fafeldolgozás, olyan nagy perspektívát nem látok a vidéki vállalkozásban, kényszervállalkozóvá alakultak. Városi szinten: szakmunka erő miatt jobban lehet működtetni egy vállalkozást" 10(város, nő). „Ez a vállalkozás csak városon lehetséges" 13(város, férfi). „Induláshoz előnyt jelent, hogy város, a faluhoz képest. Szakmai köztudat, klienskör kiépítése, de egy idő után, nem olyan lényeges, a termelést lehet falura is költöztetni." 14(város, férfi). A vélemények sokszínűsége mutatja, hogy lényeges különbség van a vidéki és a városi vállalkozások között, vidéken többféle szempontból is korlátokba ütköznek. Falun vállalkozásuk profiljánál fogva a helyi nyersanyagokat részesítik előnyben. Városon szinte mindenféle vállalkozást lehet indítani, mert lehet számítani a szakképzettségre és a termékek fogyasztására, valamint a szolgáltatások kihasználására. Ugyanakkor a városok gazdasági fejlettsége is hozzájárul a vállalkozó aktivitásához (Csata, 2006).
„A kapcsolatok fenntartása nagyon fontos, mert lehet számítani ezáltal az emberekre a rokonokra, a szomszédokra, főleg itt nálunk." 9(város, nő).
Főleg vidéken tapasztalható a kapcsolati hálók beágyazódása, például az alkalmazottak terén, amint kiderült vizsgálataimból. „A kapcsolatháló nem föltétlen az elindulásnál szükséges, mert az ember alapvetően a procedurális kereteket, így is úgy is be kell tartsa, de a termék eladásánál, nagyon fontos." 1(vidék, nő). „Városon alapvetően a klienskör kialakítására nagyobb lehetőség van".14(város, férfi). Következtetésképpen a vállalkozások elterjedését a gazdasági fejlettség úgy városon, mint falun meghatározó, de különösen a falu esetében beszélhetünk egy mélyebb társadalmi beágyazottságról ami a társadalmi tőkén keresztül valósul meg.
2.5. Vállalkozói kultúra
A vállalkozói kultúra szempontú vizsgálatom elméleti alapját, a korábbi szociológiai és antropológiai kutatások elemzései jelentik, amelyek egy régió vagy település vállalkozói aktivitásának és gazdasági fejlődésének magyarázatában, annak mélyebb kulturális beágyazottságára hívják fel a figyelmet. A vállalkozói kultúra fogalmának a definiálására Csata (2005) által használt definíciót alkalmazom, tehát a vállalkozás mintegy kultúraelméleteként ismert irányzat szerint, a vállalkozói magatartás elterjedése csak a társadalmi környezet kulturális mintáinak összefüggéseibe helyezve érthető meg. A vállalkozói értékrend és habitus áthagyományozása nem annyira a családi, mint inkább a közösségi szocializáció eredménye (Csata, 2005).
„A vállalkozói kultúra építésében, ennek nagyon nagy szerepe van a médiának, és azt is vállalkozói kultúrának tartom, hogy tanítjuk a vállalkozóinkat." 10(város, nő). „A civilizált stílus, az emberekkel a kapcsolatteremetés az mindig meg kell legyen"3(vidék, nő). „Romániában a vállalkozói kultúra, nagyon sokat változott az elmúlt 20. évben, addig az emberek többsége, nem tudta, hogy mi a vállalkozás, nem tudom összehasonlítani az ezelőtt 15- évvel a vállalkozói környezetet a maival. Most nem könnyebb, hanem biztonságosabb. A vállalkozói keret átalakult" 11(város, férfi) ."Nem tudom, hogy beszélhetünk-e ilyenről. de ha igen, akkor 2 fajta vállalkozó van 1. hirtelen próbálnak meggazdagodni, átverhetnek embereket, ezek a balkáni gondolkodásúak és 2. egészséges gondolkodás, téglát tégláról felépíteni egy stabil vállalkozást" 12(város, férfi). „Vállalkozói kultúra: egy pozitív célkitűzés és annak megfelelően viselkedni." 14(város, férfi).
A vállalkozói kultúra térségtől függően változik, hiszen minden térségnek van egy sajátos kulturális rendszere, ami ad egy aktivitási normarendszert annak a közösségnek és a közösségben élőknek. A vélemények sokszínűsége arról tanúskodik, hogy a vállalkozói kultúrát, a térség mellett profilja szerint is lehet értelmezni, hiszen kialakul valamilyen hagyomány, amely forgatókönyvként szolgál.
Összefoglalás
„Egy vállalkozás alkotás" (14város férfi.), ebből a gondolatból indulok ki, a vállalkozó egy folyamat alkotója és egyben a résztvevője is.
A vállalkozói magatartás szempontjából szükségesek bizonyos alapvető készségek/képességek, például kreativitás, a változatossággal szembeni nyitottság - ami összekapcsolódik a személyes autonómiára való törekvésével - és az önmegvalósítási vágy érzetével ami elszántságot, gyors alkalmazkodóképességet igényel. A hosszan fennmaradó vállalkozásokhoz szükséges egy jól strukturált terv kidolgozása.
Vállalkozás során a nemek tekintetében, valamilyen szerepcserék történnek, ami megváltoztatja egyrészt a család struktúráját, másrészt szerep összemosódásról beszélhetünk a munka tekintetében is, hiszen van olyan család ahol a nő vállalkozó, a férfi alkalmazottként dolgozik. A nők is inkább felfelé haladnak a munkaerőpiac versenylétráján. Többnyire a család, a gyerekvállalás, a késői házasságkötés az amit fel kell adjon egy nő a karrierbeli sikerei érdekében. A kis és középvállalkozások alapvető problémái, ami az én interjú alanyaimra általánosítható, hogy nincsen egy jól kidolgozott stratégia, amit a munkamegosztás területén alkalmaznak. A kis cégeknél a vezetési döntéseket a vállalkozó hozza meg, ő intéz szinte minden feladatot, főként az üzleti ügyeket. Ugyanakkor a vállalkozásoknak, csak egy kis hányada törekszik nagyobb volumenű beruházásra. Alacsony a növekedés orientáltság. Csata (2005) azt mondja, hogy falun vállalkozni alapvetően lemaradást jelent, kevesebb a szakember és korlátozottak a vállalkozási lehetőségek is. A falvak esetében a vállalkozói hajlam magyarázatában a társadalmi tényezők szerepe hangsúlyosabb, tágabb értelemben pedig a gazdasági folyamatok mélyebb társadalmi beágyazottságáról beszélhetünk (Csata, 2005). Valamint Kiss (2005) megállapítása (ami jól magyarázza a vidéken meglevő mintákat): a "falusi lakóhely társadalmi relevanciája még nagyon erős és hogy az erdélyi falvak hagyományos rétegzettsége a nyugati országokénál kevésbé bomlott fel." Városon alapvetően a társadalmi struktúra is más, és szélesebb, nyitott látókörrel rendelkeznek az emberek, a vállalkozás szempontjából, egy nagyobb választhatósági skála áll a rendelkezésre. (Kiss, 2005 id. Csata, 2006).
Bibliográfia
***Barometru de gen- Gallup Romania- FUNDAŢIA PENTRU O SOCIETATE DESCHIS, JULIE 2000.
***The life of women and men in Europe- A statistical portrait- eurostat.ro, 2008
Csata Zsombor (2005): A vállalkozások megjelenésének társadalmi meghatározottsága a Székelyföld falvaiban. In. Erdélyi Társadalom 2005/2.
Csata Zsombor (2006): A vállalkozói potenciál területi eltéréseinek társadalmi magyarázatai Erdély rurális térségeiben. In. Korunk.
Czakó Ágnes (1997): Kisvállalkozások a kilencvenes évek elején. In. Szociológiai Szemle, 93–116.
Gere Ilona (1996): Vállalkozó nők a mai magyar társadalomban. In. Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., december, 1115-1125.
Kuczi Tibor-Vajda Ágnes (1996): Kisvállalkozók társadalmi összetétele In. Lengyel György (szerk) : Vállalkozók és vállalkozói hajlandóság, Közszolgálati Tanulmányi Központ-BCE Szociológia Tanszék, Budapest.
Palkó Emília– Sólyom Zsuzsa (2005): A vállalkozások elterjedésének szociokúlturális háttere. Vállalkozói típusok két székelyföldi faluban. In. Erdélyi társadalom, 3/2, 129-130.
|
|
2011. július 27. szerda, 19:19 |